…soha nem voltam az a politizáló típus, azt lehet mondani, hogy a politikában naprakész vagyok nagyjából a 89-es rendszerváltás óta. Nem sütnék magamra se jobbos, se balos bélyeget, valahogy soha nem tudtam azonosulni egyik oldal hozzáállásával sem, hogy „beálljak a sorba” és stratégiai-, párt- vagy egyéb jól hangzó, lehetőleg idegen szavakkal kifejezett érdekeket, parancsokat kövessek. Nem tudnám hülyének nézni az embereket és hazudni nekik. 20 éve nézem ugyanazokat a régi arcokat a Parlament soraiban és látom fogyni az ország vagyonát, látom romlani az emberek életkörülményeit. Ez itt a demokrácia.

Véleményem szerint a parlamenti képviselő hölgyek és urak azok akiknek az élen kéne járni abban, hogy példát mutassanak az állampolgároknak legyen szó bármiről, ezzel szemben mindennapossá vált, hogy hülyének néznek. Elegem van belőle, legalább hülyének ne nézzenek!

A rohadt életbe…pozícióhalmozás!?

Miként lehetséges az, hogy egy homo sapiens sapiens egy település – gyakran nagyobb városok – polgármestere és egyben országgyűlési, egyéb képviselője, több bizottság és kuratórium tagja, számos esetben még cégtulajdonos és cégvezető is egyben?

Két lehetőségem van:

1.

Istenként tekintek az említett csoportra és minden nap felkelés után, evés után, lefekvés előtt és az autóban hazafelé is elmormolok egy imát értük, hogy jó egészségben, hosszú életük lehessen, mert az ember ritkán oly szerencsés, hogy Istenek vezessék az országát. Értük, akik a példaképeim, értük, akik megmutatják nekem kis hülyének, hogy milyen emberfeletti tulajdonsággal rendelkeznek, egyszerre képesek ellátni vezető pozíciók sokaságát. 

2.

Elgondolkodom. 

Elgondolkodtam, mert úgy érzem éppen elég tapasztalatom van ahhoz, hogy gyanús legyen ez a dolog. Úgy 4-5 felelős pozíciót töltöttem be az életem folyamán, soha egyik feladatom végzése közben nem éreztem azt, hogy még tudnék vállalni felelősséget, mindig csak azt éreztem, hogy abbahagytam a munkát, de sosem voltam kész mindennel, mert mindent lehet még jobban csinálni. Elég nagy teherbírásúnak gondolom magam, de elképzelhetetlennek tartom, hogy tiszta lelkiismerettel, úgymond az ember teljesen odatéve magát vállaljon el további felelős pozíciókat, akárcsak egy kisebb város polgármestersége mellett.

Ez a hozzáállás több kérdést felvet és nyitja fel a szemem a tekintetben, hogy hol tart az országunk, mit jelent a felelősségvállalás és a felelős politizálás. Siralmas.

Miért kap egy polgármester polgármesteri fizetést, ha közben annyira ráér (mert olyan őrült jó kollégákkal vette körbe magát pl.), hogy parlamenti képviselő is legyen?

(Miért nem vesznek fel mindenhova őrült jó kollégákat és akkor nem kéne ennyi polgármester, ennyi fizetéssel.)

Egy kisebb város polgármesterére tényleg nincs szükség teljes életnagyságában az ideje nagyrészében a saját településén?

Aki e két pozíciót ellátja, tényleg lehúz 16-18 órát munkával és utazgat nem ritkán messze vidéki helyszínekről Budapestre és vissza?

Tényleg az a demokrácia, amikor mindenhol ugyanazok az arcok köszönnek vissza? Nekem nem az arcokkal van gondom, hanem azzal, hogy 20 éve hülyének néznek. Unom.

El tudok képzelni polgármesterek nélküli rendszert is, bár a jelenlegit szerencsésebbnek tartom, de akárhogy is lesz, nekem ilyen emberek hiába mondanak bármit, hiába magyarázzák meg…

Kizárt dolognak tartom, hogy ebben a szellemben az országot képesek jó útra állítani.